Még ha ellentmondásnak tűnik is, hogy a leghangosabb társadalmi viták kellős közepén épp életünk legszemélyesebb szeglete kell, hogy álljék, belátható, hogy ez másként aligha lehetne. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy „személyes szexualitásunk” számos elidegeníthetetlen vonatkozása adja ki azokat a társadalmi konstrukciókat, melyek aztán átlagolva hatnak vissza mindannyiunkra: a házasság, a gyerekvállalás, a vallásgyakorlás intézményes keretei vajon miként képviselhetik – vagy, ha tetszik; jelölhetik ki – társadalmi normáinkat oly módon, hogy azok a személyes szabadság sokszínűségével is összhangot tudjanak képezni? Ki döntsön a keretekről – és főleg, milyen alapon? Egy biztos, ideológiák harcából nem születhet egyetemes megoldás.

Társadalmi nem. – nem mintha ettől sokkal beljebb lennénk. Csak azért problémás ez, mert még párhuzamosan zajló, potenciálisan sorsfordító háborúk sem terelik el a nyugati világ figyelmét a „társadalmi nem” égető kérdéséről. Erre persze igen jó okuk van, hisz mára az élet majd’ minden terültét átszőni és nagyban meghatározni látszik az erről folyó heves ideologikus diskurzus. Nem mintha ettől sokkal beljebb lennének. Hogyan tovább?

A nemi szerepek alakulása, ahogy maga a korszellem is, az életkörülmények történelmi távú alakulásának közösségszervezési lenyomata. Nyilvánvaló, hogy ezek felülvizsgálata időről-időre nagyon is indokolt, azonban arról, hogy buzgalmunkban mikor hagyjuk le saját magunkat is, vagyis, hogy túlkompenzálásunkkal mely ponton siklatjuk ki a változást organikus menetéből, azt félő, hogy csak akkor látjuk (be), amikor a zsákutcavégi fal már féktávon belülre került.

Vajon, ha valami teljesen nyilvánvaló, az igaz marad kifordítva is? S ha már kifordítás, beszéljünk egy kicsit az öltözködésről! Az például nyilvánvaló, hogy mit miért öltünk magunkra: alkat és alkalom, hangulat és ízlés, vagy épp egy kiadós eső, ezek mind-mind hatnak ránk, mikor az ideális ruházat megválasztásán vagyunk. Ugyanez a kérdés kifordítva azonban már így áll: Vajon a gondosan kiválasztott ruházatunk miképpen fog visszahatni miránk?

Mit is hívunk köznapi értelemben térítésnek? Valami olyasmit, amikor valaki vagy valakik – történetünk térítői – olyannyira biztosak igazukban, hogy arról erkölcsi kötelességüknek érzik meggyőzni embertársaikat is. Ám e tevékenység, érthető módon, nem mindig mentes az ellenállástól: előfordul, hogy szép szóval sokra nem mennek, előfordul, hogy az agilis győzködés emberéletekbe kerül. De vajon milyen gyakran fordul elő az, hogy e térítők igazságukba vetett hite ezen a ponton meginogjon?

Elsőre tán ellentmondásnak tűnhet, ám közel sem meglepő, hogy gyökereikben ily közeleső vallások viszonyai ideális esetben sem lehetnek teljesen súrlódásmentesek. Hisz, ha lehetnének, ugyan mi szükség lett volna a különválásra, újradefiniálásra? A közelség és a széttartás dinamikái markánsak és ellentétesek; ez szüli a feszültséget, amelynek megszelídítésére csakis közösen vállalkozhatunk. A siker ez esetben létkérdés. Baj csak akkor van, amikor már ebben sem értünk egyet.

A kabbala a zsidó világértelmezés legmélyebb rétegét interpretáló misztikus tudomány, amely voltaképpen a lét és az idő, az Isten és a teremtés; a végtelen megismerésére épülő emelkedett filozófiai irányzat. Ugyan ki ne szeretné jobban érteni a mindenséget, s abban önmaga helyét? – ám ahhoz, hogy a létezés kiismerésének kabbalisztikus útjára léphessünk, lelkünk és szellemünk alapos felkészítését biztosan nem odázhatjuk el.

Az Izraelt ért terrortámadás az egész világot sokkolta. Sokkolta bestiális kegyetlenségével, a pusztítás elképzelhetetlennek hitt mértékével. A cinikusan megválasztott időzítés, mely az egyik legvidámabb ünnepre, a zsidó-keresztény civilizációt meghatározó Biblia fundamentumának, a Tóra örömünnepének napjára esett, több volt taktikai fogásnál; nem csupán a zsidók legvédtelenebb pillanatát keresték a gyilkosok, de az egész világ számára megmutatták, nekik semmi sem szent. A világ most válaszát fogalmazza. Izrael háborúban áll.

Az Izraelt ért terrortámadás az egész világot sokkolta. Sokkolta bestiális kegyetlenségével, a pusztítás elképzelhetetlennek hitt mértékével. A cinikusan megválasztott időzítés, mely az egyik legvidámabb ünnepre, a zsidó-keresztény civilizációt meghatározó Biblia fundamentumának, a Tóra örömünnepének napjára esett, több volt taktikai fogásnál; nem csupán a zsidók legvédtelenebb pillanatát keresték a gyilkosok, de az egész világ számára megmutatták, nekik semmi sem szent. A világ most válaszát fogalmazza. Izrael háborúban áll.

Az Izraelt ért terrortámadás az egész világot sokkolta. Sokkolta bestiális kegyetlenségével, a pusztítás elképzelhetetlennek hitt mértékével. A cinikusan megválasztott időzítés, mely az egyik legvidámabb ünnepre, a zsidó-keresztény civilizációt meghatározó Biblia fundamentumának, a Tóra örömünnepének napjára esett, több volt taktikai fogásnál; nem csupán a zsidók legvédtelenebb pillanatát keresték a gyilkosok, de az egész világ számára megmutatták, nekik semmi sem szent. A világ most válaszát fogalmazza. Izrael háborúban áll.

Az Izraelt ért terrortámadás az egész világot sokkolta. Sokkolta bestiális kegyetlenségével, a pusztítás elképzelhetetlennek hitt mértékével. A cinikusan megválasztott időzítés, mely az egyik legvidámabb ünnepre, a zsidó-keresztény civilizációt meghatározó Biblia fundamentumának, a Tóra örömünnepének napjára esett, több volt taktikai fogásnál; nem csupán a zsidók legvédtelenebb pillanatát keresték a gyilkosok, de az egész világ számára megmutatták, nekik semmi sem szent. A világ most válaszát fogalmazza. Izrael háborúban áll.

Az Izraelt ért terrortámadás az egész világot sokkolta. Sokkolta bestiális kegyetlenségével, a pusztítás elképzelhetetlennek hitt mértékével. A cinikusan megválasztott időzítés, mely az egyik legvidámabb ünnepre, a zsidó-keresztény civilizációt meghatározó Biblia fundamentumának, a Tóra örömünnepének napjára esett, több volt taktikai fogásnál; nem csupán a zsidók legvédtelenebb pillanatát keresték a gyilkosok, de az egész világ számára megmutatták, nekik semmi sem szent. A világ most válaszát fogalmazza. Izrael háborúban áll.

Az Izraelt ért terrortámadás az egész világot sokkolta. Sokkolta bestiális kegyetlenségével, a pusztítás elképzelhetetlennek hitt mértékével. A cinikusan megválasztott időzítés, mely az egyik legvidámabb ünnepre, a zsidó-keresztény civilizációt meghatározó Biblia fundamentumának, a Tóra örömünnepének napjára esett, több volt taktikai fogásnál; nem csupán a zsidók legvédtelenebb pillanatát keresték a gyilkosok, de az egész világ számára megmutatták, nekik semmi sem szent. A világ most válaszát fogalmazza. Izrael háborúban áll.

Az Izraelt ért terrortámadás az egész világot sokkolta. Sokkolta bestiális kegyetlenségével, a pusztítás elképzelhetetlennek hitt mértékével. A cinikusan megválasztott időzítés, mely az egyik legvidámabb ünnepre, a zsidó-keresztény civilizációt meghatározó Biblia fundamentumának, a Tóra örömünnepének napjára esett, több volt taktikai fogásnál; nem csupán a zsidók legvédtelenebb pillanatát keresték a gyilkosok, de az egész világ számára megmutatták, nekik semmi sem szent. A világ most válaszát fogalmazza. Izrael háborúban áll.

Az Izraelt ért terrortámadás az egész világot sokkolta. Sokkolta bestiális kegyetlenségével, a pusztítás elképzelhetetlennek hitt mértékével. A cinikusan megválasztott időzítés, mely az egyik legvidámabb ünnepre, a zsidó-keresztény civilizációt meghatározó Biblia fundamentumának, a Tóra örömünnepének napjára esett, több volt taktikai fogásnál; nem csupán a zsidók legvédtelenebb pillanatát keresték a gyilkosok, de az egész világ számára megmutatták, nekik semmi sem szent. A világ most válaszát fogalmazza. Izrael háborúban áll.

Az Izraelt ért terrortámadás az egész világot sokkolta. Sokkolta bestiális kegyetlenségével, a pusztítás elképzelhetetlennek hitt mértékével. A cinikusan megválasztott időzítés, mely az egyik legvidámabb ünnepre, a zsidó-keresztény civilizációt meghatározó Biblia fundamentumának, a Tóra örömünnepének napjára esett, több volt taktikai fogásnál; nem csupán a zsidók legvédtelenebb pillanatát keresték a gyilkosok, de az egész világ számára megmutatták, nekik semmi sem szent. A világ most válaszát fogalmazza. Izrael háborúban áll.

A magyarázatot arra, hogy mi tette a Chábádot rövid idő alatt a világ legnagyobb ortodox irányzatává, alighanem a zsidóságot körülölelő globális világgal folytatott állandó szellemi és gyakorlati párbeszéd adja. A hászid mozgalmak már évszázadokkal ezelőtt is a reflexió szándékával jöttek létre, ám a történelem tragédiái a zsidóság számára a párbeszéd lehetőségét is kíméletlenül elsöpörték. A fordulatot ezután a hetedik lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson hozta el, aki a holokausztot követően felmondta a visszahúzódás és elzárkózás stratégiáját, ha tetszik, „új párbeszédet” kezdeményezett, hogy megmutathassa még a vallástól eltávolodott zsidók számára is, hogy a Tóra örök üzenete mindannyiunknak szól.

Miről is van szó, amikor a zsidóság különböző irányzatainak zegzugaiban próbálunk eligazodni? Vajon a lényegről gondolkodunk, amikor azt vizsgáljuk, kerülhet-e orgona a zsinagógába s rabbija lehet-e nő? Dilemmák sora szegélyezi a vallásgyakorlás mikéntjét, melyek felbukkanása azonban sem térben, sem időben nem a véletlen szüleményei: A hitéletünket meghatározó irányzatok jelentős világfolyamatok s a korszellem alakulásának hiteles történelmi lenyomatai, melyek felbecsülhetetlen tanulságokkal szolgálnak mindazok számára, akik indulatok helyett a tisztánlátásban keresnek fogódzót nyitókérdésünk megválaszolásához.