Bojan – az elmúlt hét leghíresebb orvos-keresztneve. Dr. Bojan Kontestabile, aki a nyilvánosság előtt arról tett panaszt, hogy szakorvosként bizony mennyire alulfizetett egy takarítónővel szemben. Mert a nettó 5490 euró, amit a 203 ledolgozott és 184 készenléti óráért kapott, 14 eurós órabért tesz ki. A takarítónő markát pedig 20 euró üti egy óra munkáért.Tisztelt hallgatóink, eme gusztustalan kijelentéssel nem zavarnám az Önök vasárnapját, ha nem a legalacsonyabb fizetési kategóriába tartozó munkaerővel történt volna ismét az összehasonlítás. A doktor úr, aki valószínűleg az orvosok alacsony bérét kívánta példájával ecsetelni, szerény véleményem szerint inkább rossz szolgálatot tett a január 15-től sztrájkoló orvosoknak, akik miatt már e nélkül is két táborba oszlott a nyilvánosság. Mondanom sem kell, kinek a pártját fogja a többség.

A kultúra fogalmának három jelentést tulajdonítunk. Az első szerint a kultúra az ember által létrehozott tárgyi és szellemi értékek összessége. Ide tartozik a művelődés és műveltség valamennyi területe. A második jelentés az egyén iskolázott mivoltára vonatkozik, míg a harmadik valaminek a biológiai értelemben vett termesztésére. Például a cukorrépa is kultúra, csak éppen szántóföldi. Ha a fogalom első magyarázatát nézzük, akkor a kultúra olyan alapjelenség, amely meghatározza a társadalmat, meghatározza az embert. Társadalomtudományi megközelítésben olyan értékek halmaza, amely generációról generációra öröklődik, s mint ahogy a kommunikációban is, szükség van hozzá átadóra és befogadóra. Csak közösségi létben létezhet, és az egymással való érintkezésben marad fenn. Kultúra lehet az írott szó, a szájhagyomány, a dal, a festmény, a fénykép, de lehet egy öltés, egy ház, egy mozdulat is. A kultúra mi magunk vagyunk, a nyelvünk, az ismereteink, a szokásaink. Az, amit magunk körül megalkotunk az utókor számára. Muravidék mindig is soknemzetiségű vidék volt, sokféle ember, nyelv és hagyomány találkozási pontja. Szerintem mi, itt élők gazdagabbak és jobbak lettünk ezáltal. Látókörünk szélesedett, és nyitottabbak lettünk. Mindezt úgy, hogy saját identitásunkat, gyökereinket nem veszítettük el. A magyar kultúra napja alkalmából sokszor felmerül a kérdés, kik is vagyunk, hova is tartozunk, mi lesz velünk. A nemzet legfontosabb összetartó ereje a kultúrája és a nyelve. Ha nincs művelője, eltűnik mind a kettő. A kultúra nemcsak a múlt értékeinek továbbadásában játszik szerepet, hanem alakítja a jelent és a jövőt. Segít a tájékozódásban, gyarapítja a szellemi tőkét, erősíti a közösséget. Muravidéken, egy többnemzetiségű közösségben ez még fontosabb. Úgy gondolom, nyitottnak kell maradnunk más kultúrák felé is, hiszen az új ismeretek teszik gazdagabbá az embert. De ettől még nem kell lemondanunk saját magunkról. Kodály Zoltán zeneszerző fogalmazta meg: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Térjünk vissza a bennem megfogalmazódó kívánságokhoz, amelyek a jövőbe fektetett értékekként térülhetnek majd meg egy közösség életében!

Az új esztendő mindig valami újnak a kezdete. Minden kedves rádióhallgatónknak bolodg új évet kívánunk!

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Mennyire fog érvényesülni a Dubajban elfogadott egyezmény a klímaváltozás megfékezése érdekében?

A múlt és a jelen összevetése december derekán.

Az ország legnagyobb és legfontosabb kulturális intézményének sorsa senkit sem szabadna hidegen hagyjon.

Legfelsőbb képviselőink sem álltak ki a szervezet úgynevezett zöldmagjának követelése mellett.

Jó napot kívánok a kedves hallgatóknak! Szlovénia kicsi ország, de annál nagyobb a közszférája. Az államapparátusban számtalan közintézményünk van, kezdve a közigazgatástól az egészségügyön, a gazdaságon és az oktatáson át egészen a kultúráig vagy a médiáig. Vannak ügynökségek, igazgatóságok, társaságok, felügyelőségek, közalapítványok és még sorolhatnám. Természetesen minden ilyen intézménynek vagy egy elnöke, igazgatója, vezetője. Valaki, aki ott ül a legfelső székben. Elvileg ő az, aki irányít, és mindenért vállalja a felelősséget. Ő adja a nevét és az arcát. Ha rosszul vezeti az intézményt, vagy kárt okoz neki, esetleg valamilyen gyanús dologba keveredik, akkor vezetőként, ahogy az előbb említettem, vállalja a felelősséget, és ha kell, távozik. És vállalja akár a jogi következményeket is. Jobb országokban ez így szokás. Nálunk ez ritkán fordul elő. A többség – felelősség ide vagy oda, törvény ide vagy oda, erkölcsi kérdés ide vagy oda – nagyon ragaszkodik a székéhez. Van, aki akár évtizedeken keresztül meg tud maradni ugyanabban a vezetői pozícióban, még úgy is, hogy már nincs vízió, nincs új ötlet, nincs új hozzáállás, nincs bizalom. Ha valami csoda folytán mégis távozásra kényszerül az illető, akkor sincs semmi baj, nincs ok az aggodalomra, nincs következmény. Sőt, az állami gépezetben úgyis akad másik vezetői pozíció. Ha nem, akkor majd csinálunk neki, mert valahol a háttérben mindig meghúzódik egy kapcsolati szál, egy érdek, egy szívesség. Mert nálunk így megy ez. Egyik székből a másikba. Szinte mindegy, hogy milyen intézmény, csak pozíció legyen. Végső esetben még a politikában is ki lehet kötni. Az alkalmasság ott aztán tényleg nem követelmény. Sokszor az az érzésem, hogy az Alpok napos oldalán az a szabály, hogyha egyszer valaki az állami intézményrendszerben pozícióba kerül, onnantól kezdve neki alanyi jogon megjár, hogy élete végéig funkcióban maradjon. Mindössze egyszer kell megküzdeni a helyért, onnantól már csak arra kell figyelni, hogy legyen elég kapcsolat és viszonzatlan szívesség.

Jó napot kívánok a tisztelt hallgatóknak Márton-nap másnapján vagy Márton-nap vasárnapján, ha úgy tetszik. Az újbor ünnepe volt tegnap, hiszen a népi hiedelem szerint a hordókban a must tegnap változott borrá. A termelő évről évre szüret után életre kelti, megteremti a bor következő generációját. A bor élő anyag. Megszületik, majd állandóan változik, egy ideig fejlődik, s a csúcsra kerülve felcsillantja legjobb tulajdonságait: zamatát, illatát, teljességét. Titokzatos ital, ami csak azoknak tárulkozik fel, akik okosan, szépen közelítenek hozzá. Azt mondják, borban az igazság. És mennyi igazság van ebben a mondásban, hiszen az ember egy-két pohár bor után felszabadultabb és könnyebben kimondja azt, amit tiszta fejjel talán sosem tenne meg. A borivás kultúrája az utóbbi években magas fokra emelkedett. Az emberek már megadják a módját, kevesebb és minőségibb bor mellett fogyasztják el az ebédet vagy a vacsorát: a kacsa- vagy libasültet párolt káposzta és laska körettel. Nem mindegy, hogy a termelők nagy mennyiséget vagy finom minőséget kínálnak a piacon, hogy a kínálat ízléses címkével ellátott szép palackban kerül a fogyasztó elé, aminek ára van, vagy a diszkontban műanyag palackban vásároljuk meg az olcsó behozatalú bort. Vidékünkön továbbra is a forgalmazás nehezíti a kisgazdák életét, mert nincs jól bevált piacuk. Évtizedekkel ezelőtt sokan az ígért nagypince létrehozásához fűztek reményeket, majd néhány évvel később egyfajta társulási folyamat kezdődött el. Pozitívan fogadták egy szövetkezet létrehozásának ötletét még a nagyobb szőlősgazdák is. Az érintettek a minőségi, palackozott borok eladásában látták a megoldást. Közös márkanévvel fellépni a piacon, akár a külföldin is. Azóta már sok szüret elmúlt, a gazdák a termést sokszor leszedték, feldolgozták. Volt jégeső, fagy, szárazság. A lendvai borok szervezett értékesítéséből, a szövetkezetből vagy más társulásból mégsem lett semmi. A nagyobb borosgazdáknak nagy erőfeszítésekkel, rengeteg munkával és magas befektetések árán szerencsére sikerült feltörniük. A Lendva-vidéki borok ott vannak a legmagasabb szintű országos minősítéseken, az európai piacon, sőt más kontinenseken is számos elismerésben részesülnek. A kistermelők másként oldják meg a problémát. Kivágják ültetvényük nagy részét, csak 200-300 tőkét hagynak, ami azt jelenti, hogy saját részükre termelnek csak bort. Gyönyörű domboldalainkon egyre kevesebb a megművelt ültetvény, egyre több a burjánzó gaznövénnyel benőtt terület. És ez nem álom, ez a valóság. Ugyanakkor nem leányálom az aranyszínű sárgaság sem, amit az amerikai szőlőkabóca terjeszt, és az utóbbi években nagy tért hódított nálunk is. A beteg növények száma évente megtízszereződhet, és kötelező eltávolítani azokat. Ami tőkét a gazdák nem a csalódottságuk miatt vágnak ki, azt kényszerből kell megtenniük a betegség miatt. Legyen így vagy úgy, öröm vagy üröm, a Márton-nap elmúlt. Vidékünkön, számos rendezvény keretében, ezekben a napokban megadtuk ennek a népi ünnepnek a méltó tiszteletet. A mustból bor lett, amiben sok az igazság. Egészségükre! De csak kulturáltan, mértékkel fogyasszák!

A helyzet akkor válik kínossá, amikor a pulpitusra olyan lép, aki valamilyen oknál fogva azt gondolja, könnyen elbánik a szöveggel…

Ki vagy, Szlovén RTV? Nem, nem csak az esti Híradó és az Odmevi!

Ami 2015-ben volt, az csak töredéke annak, ami még lehet, mivel a helyzet tovább romlik.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Változások a kormányban. Miniszterek lemondását követeli a kormányfő.

A fejlődés, kényelem és fogyasztás megrendíthetetlen szentháromsága egy napon benyújtja a számlát.

Az egységes személyi számomból, az ún. emsoból megállapítható, hogy nem vagyok „mai gyerek”, és mégis lépten-nyomon meglepnek dolgok. Mostanában szinte hihetetlenkedve figyelem, mennyire kifogyott az emberekből a pozitív hozzáállás, a jónak az előnyössége vagy legalább előnyben részesítése. Bármi is történik, bármiről is beszélünk, bármire is készülünk, ellentétben a közismert táncdal szövegével nem „csak a jóra emlékezünk”, hanem a rosszra fókuszálunk. Kellemetlenből mindig van elég, minek még a pozitívnak, jónak ígérkező vagy már biztosan eredményesnek nevezhető dolgokat is elrontani, már előre lebombázni?

Az öngyilkosság megelőzhető.

A számos rendezvényt magába foglaló, összességében sikeresnek minősíthető Vinarium Fesztivál után vidékünk őszi ruhát öltött.

Szeptember 1-je mindig fontos napot jelentett a gyerekek és sokszor a felnőttek életében is. Jelenti nekik az újrakezdést, ami egyben reménnyel, de félelemmel is eltölt. Sokszor sajnos utóbbi az, ami a meghatározó. Ezért amit kívánni lehet most az iskolásoknak és az újrakezdőknek az az, hogy ne féljenek mindentől.

Az idei év és azon belül augusztus vége az első nyomtatott könyv 450 éves évfordulója jegyében telik körünkben, hiszen 1573. augusztus 28-án ajánlotta a magát mesternek nevező Kultsár György református prédikátor Bánffy Miklós zalai főispánnak első számú művét…

Több, mint 1000 éve áll István országa a Kárpát-medencében. Ezt vajon 1000 év múlva is le lehet majd írni?

A Mura áradása után, csakis az lehet a kérdés: mi lesz, ha megint sokat esik az eső?

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Amikor a felelőtlen tulajdonos megunja háziállatát és kiteszi az utcára.

Nem a pénz, hanem bizony a természet az úr! Megmutatta nekünk ezt 2023. július 13-án is.

A vasárnapi jegyzetírás számomra minden alkalommal egy új kihívás. Egész héten gondolkodom, mi az, ami adott esetben olyannyira felcsigázta érdeklődésemet,,, mi olyan történt az általam fedett terepen, ami szép volt vagy annyira kellemetlen, hogy nem tudtam kimosni gondolataimból és érdemes hangosan véleményt nyilvánítani róla. A hét második felében már csak egy, legfeljebb két fontos téma marad a porondon. Aztán a legtöbbször megfordul a kocka, s egyik sem tűnik elég nyomatékosnak.

Az aratás kezdetével ismét megkezdődött a huzavona a felvásárlási árak körül. Idén viszont a már megszokottak mellett még egy tényező, az ukrán búza betörése is alakítja az árakat.

A mi társadalmunk is a versenyképességre építene, csak a tapasztalat éppen azt mutatja, hogy az ehhez vezető utat nehezen találja a sok ajánlás közepette.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

2023. május 31-én menesztette a szlovén kormány mag. Stanko Baluhot, a Nemzetiségi Hivatal igazgatóját. Mi állhat a döntés hátterében?

Megkértem a ChatGPT-t, egy oldalon írja le az előnyeit és a veszélyeit. A regisztráció során azért bizonyítanom kellett, hogy nem vagyok robot.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

A hét közepén Északkelet-Szlovénia területén a patakok, a folyók, élükön a Mura, kiléptek a medrükből.

Lövöldözés, erőszak, nyugtalanság, konfliktusok: hova meneküljünk, hova menekülhetünk még mindezek elől?

A bennünket körülvevő való világ nagyobb odafigyelésre szólít bennünket.

Az irodalmi párhuzam akkor jutott eszembe, amikor egy tekevíziós adásban az örök élet megvalósíthatóságának tudományos lehetőségeinek jelenlegi állását mutatták be, amelyen nagyon nagy erő- és anyagi bevetéssel dolgoznak a kutatók…

Az igazság sajnos az, hogy ruháinkat még soha nem hordtuk ennyire rövid ideig, mint mostanában. Ennek eredménye az, hogy elképesztően nagy mennyiségben termelődik a használtruha-hulladék.

Szívem szerint most a Niš-i orvoscsapat 12 hetes önkéntes teljesítményéről és az ottani, a szívsebészeti beavatkozásra váró betegek várási listájának nullára csökkentéséről írnék a legszívesebben, s úgy gondolom, jogosan dicsőíteném humánus tettüket, amely ismét bizonyítja, hogy csak elbújt, de teljesen még nem veszett ki belőlünk az emberi jóakarat, a másik megsegítése.

Tudom, más világot élünk, de Ön húsvétkor ajándékozna-e csak egy csokinyuszit, néhány hímes tojást és pár narancsot húsvétra a gyerekeinek?

Egykoron civilizációnk egyik bölcsőjében, a Római Birodalomban a március jelezte az év kezdetét, ez volt annak első hónapja. Minden ilyenkor kezdődött, indult be minden komolyabb folyamat, legalábbis ezt hitték akkoriban a legfejlettebb civilizáció tagjai is…

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

A lendvai biogázerőmű esete.

Egy a cél, más-más úton.

Ha a tartalom mögött akarat és motiváció is van, az már fél siker.

Amikor már azt hittük, mindent képesek vagyunk elviselni, már valóban semmi sem lephet meg bennünket, mert életkorunkra való tekintettel ilyen-olyan tapasztalatot is gyűjtöttünk bőven, hát akkor jönnek a meglepetések. Döbbenetesek, rémesek, riasztóak.

Ma már nem kímél minket a világ, mindent testközelből élhetünk meg. De sajnos nem csak a szépet s jót, hanem a borzalmasat és a rosszat is…

A statisztikák is azt mutatják, hogy egyre több ember boldogtalan, depressziós. De miért is van a mai világban oly sok boldogtalan ember, amikor, ha eleink vissza tudnának jönni és körülnézhetnének, a fejüket ráznák, hogy miképpen is lehetséges mindez -- hisz hozzájuk képest mi viszonylagos jólétben a lehetőségek korát éljük. Akkor miért vagyunk manapság oly boldogtalanok?

A magyar nemzetiségi tanácsok feladata szolgálni a magyarság érdekeit és a megmaradásért dolgozni.

Nem vitás, az egészség a legnagyobb kincsünk. Tény az is, hogy nagyon, de nagyon szükség van az egészségügy reformjára. De jóformán másról nem is hallani, csak az egészségügyről ebben az országban. Jómagam is most ezt a területet érintem, de mindössze egy kis szegmentumát. Azt a részt, amely kezdetben együttérzést, aztán a napok múlásával annak ellenkezőjét váltotta ki bennem.

Ha valamikor arról álmodoztunk, milyen jó lenne télen, mint ahogy a gólyák melegebb tájakra repülni, hogy ne fázzunk, manapság kár ezen álmodozni, hiszen már a gólyák sem repülnek délre, minek is, ha itt nálunk is jó meleg van.

Békés, boldog és reformokkal teli új esztendőt!

Minden, ami körülöttünk és bennünk történik, az idő függvénye.

Mindenkinek joga van a boldogsághoz, a meghitt ünnepekhez, de vannak, akinek ez sajnos nem adatik meg.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

A vidám december ünnepi hangulatának fokozása sem ronthatja el azt a nyugalmat, amit a választópolgárok éreznek országunkban. Kicsit félve, de annál nagyobb várakozással készültünk, majd éltük át a szuper választási évet: a parlamenti választások hozta fordulatot, az önkormányzati választásokkal járó kliséket és meglepetéseket, az elnökválasztással az első hölgyet országunk élén, és a végén, desszertként, még jött a hármas referendum.

Holnap jön a Mikulás, ezzel pedig elkezdődnek a varázslatos ünnepek. Vagyis már zajlanak, hiszen ma van advent második vasárnapja, 21 nap múlva pedig már itt a karácsony. A varázslatos ünnepek jelei pedig a napokban már szintén mindenhol megjelentek. A díszkivilágítást most már Lendván is bekapcsolták, a Mikulás pedig ezekben a percekben csúszik át a zipline-on a Hosszúfalu-hegyen, majd pedig még gyorsan elugrik szavazni, hiszen neki sem mindegy, ki lesz községünk polgármestere a következő években. Ezután pedig sorra jönnek a varázslatos december programjai, hiszen ez a hónap már csak erről szól, az ünneplésről. No, meg persze az ajándékokról, hiszen idén sem lehet üres a hely a karácsonyfa alatt. Hozza az ajándékokat a Mikulás, a Jézuska vagy a Télapó. Infláció, recesszió, energiaválság, ők ezeket az emberi dolgokat nem ismerik. A fehér szakállú, piros köpenybe öltözött Santa Claus például rénszarvasok által húzott szánon érkezik, tehát környezetvédően közlekedik, és tankolnia sem kell. Csak némi eledel legyen nála Rudolfnak, meg a többi rénszarvasnak. Ezt megoldottuk.Ugye, Önök is érzik, tényleg ez az év legszebb időszaka. Mármint nem a most zajló foci vébé, amely szerencsére karácsonyig befejeződik a varázslatos, ezeregyéjszakai Katarban. Ott vajon ki kapja meg a legszebb ajándékot, a világbajnoki címet? Ki viselkedett a legjobban? Katar mindenesetre különdíjban részesül, de azt szerintem inkább a Krampusztól kapja, mint sem a Mikulástól. A varázslatos ünnep továbbra is a karácsony. És ha már az ajándékoknál tartottunk, idén vajon mi kerül a fa alá? A válság miatt félő, hogy nem mindenhol jut elég az ajándékokra, ha egyáltalán jut, hiszen másra kell a pénz. De az ajándékoknál, főleg a gyerekek esetében nem spórolunk. Majd inkább más téren csökkentjük a kiadásokat – hangzott el múltkor egy riportban a tévében. Van benne igazság. Jó, valamikor egy narancs meg egy pár zokni is megtette, ma meg hát kérdés, hogy a legújabb technikai kütyü elég lesz-e az örömhöz. Kiderül. Már én is beszereztem néhány apróságot, amivel meg szeretném ajándékozni szeretteimet, mert ugye, adni mindig szebb, mint kapni. Hogy az milyen mély lyukat hagy az otthoni költségvetésben, kit érdekel, hiszen karácsony van. Érzés szerint már egész decemberben. Ezért ünnepeljünk! Ajándékozzunk! És főleg vásároljunk! No, meg persze tegyük varázslatossá ezt a hónapot! A kemény realitásra lesz idő majd januárban, februárban, márciusban…Követelem, hogy most már csakis karácsonyi zene szólhat a rádióban, az üzletekben, a rendezvényeken. Last Christmas, amíg el nem vásik a lemez. Uzsonnára csak diós bejgli lehet, a tévében pedig csak a Reszkessetek betörők című film futhat. S ha már kívánhatok, legyen 20 centiméteres hótakaró az udvaron. Inkább nálunk, mint Ukrajnában a fronton. Aztán varázslatos ünnepeket mindenkinek!

Vagyis, amikor a jóból is megárt a sok…

Didier Deschamps szakvezetőként duplázni szeretne.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Lendva-vidék szőlőtermő területként gazdag szőlészeti és borkultúrával rendelkezik. A lendvai járás borainak népszerűsítése és képviselete érdekében Lendva borkirálynőjének megválasztására tett közzé pályázatot a község.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Az esti mese, a könyvek lapozgatása a gyereknek és a szülőnek is jót tesz. Ha ezt mi felnőttek kihagyjuk, akkor nagyon nagy lehetőséget szalasztunk el.

A házasságban, családban és a gyermekvállalásban is a legfontosabb a szeretet. Ennek hiányában, sem a hagyományos, sem a modern családi formák nem nevelnek önálló, kiegyensúlyozott, magabiztos felnőtté.

Legyünk büszkék sportolóinkra!

Maradjunk észnél, mert újra próbára teszik a tűrőképességünket!

Egyre több tragédiának, bűnügynek lehetünk tanúi az utóbbi időben. A Covid korszak megváltoztatta az embereket, az intézményrendszerek fejtetőre álltak.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Mi más világot éreztünk a magunk természetes közegének, de ezen nem sokat gondolkodtunk…

A mai társadalmunkra leginkább az apátia és az általános gyűlölködés a jellemző.

Az elmúlt években olyan meghatározó énekesek, zeneszerzők hunytak el, akik nagy űrt hagytak maguk után. Nélkülük az együtteseik már sosem lesznek a régiek.

„Az önkéntes munka mások által ki nem kényszerített, el nem rendelt, nem kötelező, kifejezetten személyes akaratból született, közvetlen anyagi haszonnal nem járó tevékenység mások számára.”

Szlovéniában a legnagyobb természeti tűz oltása során az önkéntes tűzoltók újra kitettek magukért.

Kívülről nem érkezik segítség, belső békénk és lendületünk lehet a bajokra a megoldás.

Megindultunk, de nagyon! Ez nemcsak nálunk tapasztalható, hanem egyes európai országokban is. A több mint két év kihagyás után valahogy mindenki pótolni szeretne valamit. Ha eddig nem lehetett, akkor most itt van az ideje.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

A történet jelképességének erejére akkor döbbentem rá, amikor Franc Mesarič, a két évvel ezelőtt elhunyt muraszombati festőművész lendvai kiállításának finisszázsán belépve a lendvai zsinagógába, az Orka című festménnyel találtam szemben magam.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

A gyaloglás az egyik legjobb dolog, amit nap, mint nap megtehetünk önmagunkért.

A héten, szerdán megalakult a 15. szlovén kormány. Az országgyűlés 53 mellette és 28 ellene szavazattal megerősítette Robert Golob kormányfő 17 tagú miniszteri csapatát, a Gibanje Svoboda, a Szociáldemokrata és a Levica pártok koalícióját.

Az ukrajnai háború a negyedik hónapjába lépett. Bizony, még mindig itt tartunk, ezek a hírek kísérnek minket napról napra, már február vége óta. Itt a rádióban is a napi hírek között sajnos továbbra is az ukrajnai háború az egyik meghatározó téma. Ha nem mindig első hírként, de kell, hogy a háborúval kapcsolatos eseményekről, fejleményekről is beszámoljunk. Mert nem lehet elkerülni, hiszen a háború következményei a mindennapi életünket is egyre jobban befolyásolják. Drága a benzin, az élelmiszer, az energia, magas az infláció. Valahogy minden összefügg ezzel a háborúval. Sőt, végül még az Eurovíziós Dalfesztivál is a háború elleni tiltakozás jelképévé vált, egy – hozzáteszem – nem háborúellenes dallal. De a szavazók kimutatva szolidaritásukat, az első helyre szavazták jelentős előnnyel az ukrán zenekart, a Kalush Orchestert Stefania című dalukkal. Nem a zsűrik! Pontosan 40 évvel ezelőtt a nyugat-német Nicole, Ein bißchen Frieden című dalával énekelt a békéért, ma pedig ukrán zenészek teszik ugyanezt, csak kicsit más stílusban. De a lényeg nem változott. A cél szentesíti az eszközt. Bármelyik háborúról is van szó, azok mindig valamilyen formában a propagandáról is szólnak. 2016-ban Ukrajna egyszer ilyen módon már sikerrel járt Jamala, 1944 című dalával. Amely még inkább háború-, vagy mondjuk inkább úgy, oroszellenes dal volt.És mi lenne egyszerűbb a célok eléréséhez, mint ez a jól megírt, fülbemászó zeneszám, a megfelelő üzenettel megspékelve, történetet szerkesztve a hattagú férfi zenekar köré. Mert az egész idei páneurópai színes zenei fesztivál Torinóban csakis kizárólag erről szólt: Ukrajnáról, a háborúról, a békéről, a szolidaritásról, a segítségről és végül az ukrán győzelemről. Egyesek örömére, sokak bánatára, megint mások haragjára. Kíváncsi lennék arra, hogy Moszkva mit gondol erről. Biztos inkább a brit vagy a spanyol énekesnek szurkoltak. Na, de így lesz ez a közeljövőben az igazi csatatéren is, hogy Ukrajna győz? Őszintén, én már csak azt kívánom, hogy legyen már vége ennek az őrületnek, bárki is kell, hogy végül beadja a derekát. Két év világjárvány után tényleg elég volt a sok rosszból a világban. És ha ehhez egy újabb zeneszám kell, amely segít ebben, hát akkor legyen így. Fakadjunk közösen dalra. Úgy, mint tették azt a 60/70-es években a hippik és John Lennon, majd utána Nicole, a 90-es években Michael Jackson, a 2000-es évekből pedig megnevezhetnénk akár a magyar énekesnőt, Bogit, aki a Wars For Nothing (Háborúk a semmiért) című dalával lépett fel az Eurovízión. Színtiszta békedallal. Ők tehát mind a békéről énekeltek. Most meg a Kalush Orchestra zeneszáma vált egyfajta békehimnusszá. Stefánia, anya, anya, Stefánia. A mező kivirágzik és elszürkül. Énekelj nekem egy altatót, anya. Hallani szeretném az otthonosságot adó szavaid.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

A Real Madrid és a Liverpool harmadszor néz farkasszemet egymással a legrangosabb európai kupasorozat fináléjában.

Az egykori május elsejék feledésbe mentek, pedig a majálisok és az örömtüzek kulturális örökségnek számíthatnának. Vajon a dolgozók miért nem érzik a munka ünnepének jelentőségét?

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

A maradni vagy menni örök kérdés, és sokszor nem azon múlik, hogy mit szeretnénk, hanem a körülményeken.

Demokrácia. Tudjuk-e mit is jelent-e szent szó, amelyet oly sokszor és oly szívesen hangoztatunk? A demokrácia görög eredetű szó, a démosz (nép) és a kratein (uralom) szavakból jött létre. Jelentése: népuralom, vagyis olyan politikai rendszer, ahol a nép gyakorolja a hatalmat. Hogy a demokráciának hány fajtája van, inkább ne menjünk bele, hiszen ennek vagy egy könyvtárnyi irodalma van. Mi most elégedjünk meg azzal, hogy a hatalom a miénk. És most joggal teszik fel sokan a kérdést: ez valóban így van? Vajon demokráciának lehet-e nevezni azt, amikor négy- vagy ötévente önkéntes alapon elmegyünk választani, egy párt vagy név elé teszünk egy ikszet, vagy rajzolunk valami csúnyát a szavazólapra, ezzel is kinyilvánítva véleményünket. A választás előtti egy hónapban olyan képviselőkkel is tudunk találkozni, akik korábban a nép, vagyis a hatalom tényleges gyakorlóinak még a közelébe se mentek, de – ahogy mondani szokás – felteszik a pléhpofát, és újabb mandátumért kuncsorognak a népnél. A nép pedig, örülve annak, hogy milyen fontos ő, hogy a jelöltek veszik a fáradságot, odamennek hozzá, kezet fognak vele, mi több, még néhány jelentéktelen szót is szólnak hozzá, a választófülke magányában valamelyikük neve mellé behúzza az ikszet. Valóban ez a demokrácia? Vagy csak egyszerűen így alakult ki, így szoktuk meg, hogy nemegy képviselő elveszíti a kapcsolatot a néppel, a hatalom tulajdonosával. Mi pedig ezt észre sem vesszük, mert úgy gondoljuk, szegény képviselő olyannyira elfoglalt, hogy nem jut ránk ideje. Pedig éppen ránk kellene, hogy jusson a drága idejéből, mert elvileg minket képvisel, a mi érdekeinkért kellene felszólalnia, a törvények elfogadásakor a mi érdekeinket kellene előtérbe helyeznie, a mi jólétünkért kellene harcolnia, rendszeresen kellene tartania a kapcsolatot a munkaadójával, vagyis velünk, a néppel. Mindezt sajnos nem véletlenül írtam feltételes módban. Tisztelet a kivételnek, de a képviselőink megválasztásuk után önálló életre kelnek, egyéni- és pártérdekeket helyeznek előtérbe, teljesen megfeledkezve a munkaadójukról, akivel majd ráérnek négy év múlva foglalkozni, egy hónappal a választások előtt, amikor ismét megjelennek minden helyi rendezvényen, fotózkodnak, kedvesen és nyájasan szólnak a szavazókhoz, a lehető legszebb fényben igyekeznek tündökölni, ám közben ügyelve arra, hogy ne lógjanak ki túlságosan a sorból, hiszen ők is valahol a nép közül valók, ám egy kicsivel mégis többek. Valóban?

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Anyának lenni minden korban, minden körülmények között fantasztikus, fenséges, semmihez sem mérhető érzés. Még akkor is, ha éppen egy járvány vagy háború veszélyeztet bennünket.

Kialudtan ébredt? Meleg ágyban? Ivóvíz folyik a konyhájában, a fürdőszobájában? Önállóan, segítség nélkül megmosakodott és felöltözött? Mára elég élelmiszere van? Lakásában a fűtés is működik? A számlák be vannak fizetve? Ha igen, akkor ugyan ki vagy mi miatt fog panaszkodni ma?

Március nyolcadikán ünnepeltünk – minden borzalom közepette, amely február 24-én megváltoztatta Európa mindennapjait – egy nagyon fontos nemzetközi világnapot, nevezetesen a nemzetközi nőnapot. Március nyolcadika több mint csak egy ünnep, amelynek során világszerte férfiak milliószámban jönnek rá, hogy milyen fontos szerepet játszik életükben a másik nem. Amelyen virágüzleteket kifosztva próbálunk február 14-e után másodszor az évben kedveskedni a gyengébb nemnek. A gyengébb nemnek? Tényleg? Ha az elmúlt két hétben legalább egy percet is néztünk tévét, hallgattunk rádiót, vagy olvastunk az ukrajnai háborúról az interneten, akkor számomra nem az jött le, hogy az életükért és családjuk életéért menekülő, többségében nők lennének a gyengébb nem. Vagy azok, akik fegyvert fogva küzdenek egy szinte megnyerhetetlennek tűnő harcot egy túlerőben lévő ellenfél ellen. Ők azok, akik összeszedik minden bátorságukat, hogy megvédjék azt, ami fontos számukra, és itt elsősorban a gyerekekre gondolok, akiknek jövője és az életük egy szabad, demokratikus államban tényleg kockán forog. E háború talán legszimbolikusabb képe a menekülő nő, akinek élete egyik napról a másikra teljesen felfordult. Szerintem azok a menekültek, de azok is, akik maradnak, olyan bátorsággal rendelkeznek, amit mi el sem tudunk képzelni. Mert egyik napról a másikra otthagyni mindent, amit életükben felépítettek, otthagyni élettársukat, aki megvédeni kényszerül szülőhazáját, nem tudva, hogy életével fizet-e ezért. Sok család mindkét oldalon ezekben a hetekben válik el örökre egymástól. És ki lesz megint az, mint minden háborúban, akinek a romhalmazból új jövőt kell majd építeni? Szerintem a válasz magától értetődő. De nemcsak a háborúban mutatják meg a nők, hogy milyen erősek, hiszen sok más területen is napról napra harcolniuk kell még 2022-ben is az egyenlő jogokért és lehetőségekért. Az egyenlő fizetés azonos munkáért, egyenlő lehetőség bármivel is foglalkozni, amit szeretnének. Épp olyan sportot űzni, mint a férfiak, államfőnek lenni, asztronautának, menedzsernek, és más egyéb, a társadalom szerint nem tipikus női szakmát, hivatást űzni.Szerencsére elég sok jó példa van már, és volt is erre, de ne csak példák legyenek, hanem váljanak ezek normává. Még ma, ha lehet. Csak a saját környezetemből tudom mondani, számomra mennyire fontos példaképek a nők. Legyen az az édesanyám vagy nővérem, két tanárnő a közeli rokonságból, barátaim, munkatársaim, akik olyan témákkal foglalkoznak napról napra, hosszú évek óta, amely inkább a férfiak terepe, úgymond. Nézzük példaként csak a sportot. Melyik férfi nem vonja fel szemöldökét, amikor női sportriportert hall, vagy kapcsolja át a programot, mert ő bizony labdarúgó mérkőzést nem hallgat női kommentátorral. Maradjon az csak az oldalvonal mellett szép csendben! S ha már a sportnál tartunk, vajon hány olimpiai érme lenne Szlovéniának téli és nyári játékokon női sportolók eredményei nélkül? Ha eddig nem ismertük volna a női síugrást, hát néhány hete most megismerhettük, és örülünk minden egyes sikernek. De említhetném még a sportmászást, a cselgáncsot, atlétikát, úszást. Tina Maze pedig alpesi síben írta a szlovén sporttörténelmet.És ki, ha nem a nők adnák többségében tovább a tudást az óvodákban és iskolákban a jövő nemzedékeinek? Ki, ha nem a nők harcolnak napról napra egészségünkért? Én legalábbis sokkal több női orvost és nővért ismerek, mint férfit. Ki, ha nem a nők azok, akik jóllaktatnak minket minden életkorban? Vagy viselik gondunkat bármilyen élethelyzetben? És ki, ha nem a nők bolondítanák meg a férfiak fejét és szívét a világ összes táján? Bevallom, régimódinak tűnik egy-két utóbbi kérdés, de ahogy látjuk: a világ nemigen, vagy csak nagyon lassan képes változni, így a nőkről alkotott sztereotípiák is még egy jó ideig velünk maradnak, sajnos. Remélem, tisztelt férfitársaim, hogy idén nem feledkeztek meg március nyolcadikáról. És remélem, hogy az év többi napján is olyan módon bánnak a nem is olyan gyenge másik nemmel, mint, ahogy azt megérdemlik, követelik, kérik! Mert bizony nők nélkül csak fele ilyen szép lenne ez a világ!

Egy napot sem örülhettünk a szelídülő koronavírus-helyzetnek, hisz felborult az évtizedes rend kontinensünkön.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Az olimpiai érmesek, az élsportolók napról napra küzdenek az álmaikért.

Vegyünk a kezünkbe egy jó könyvet, nézzünk meg egy dokumentumfilmet, vagy látogassunk el a Lendvai Galéria-Múzeumba a Pannonia Reflections 8. Nemzetközi Fotóművészeti Kiállításra!

Mire a média hozzájutna az információhoz, már úgy tűnik, a hírnek alig van értéke. Úgy tűnik, mondtam, mert azért az újságírók az instant híreket alaposabban járják körül, elmélyednek abban, stilizálják, formát adnak neki, olvasmányossá, hallgathatóvá gyúrják azt.

2022. január 22-vel befejeződött a számlák ideje. A fizetés esetén a kasszán lévőnek már nem kötelessége markunkban nyomni a cetlit, ezt csak akkor teszi, ha kérjük a számlát.

Valaki már ébredjen fel, és húzzon ki bennünket a veremből!

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Ha az idén csak a vírustól és a korrupt, becstelen politikusoktól szabadulunk meg, már jó évünk lesz! Ami ennél több lesz, az már csak hab a tortán!

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Közeleg az omikron, de még nem tudjuk, mi van a batyujában

Advent harmadik vasárnapja van, a main kívül már csak egy gyertyát kell meggyújtanunk adventi koszorúinkon.

A koronavírus miatt az idei karácsony is más lesz. Tegyenek róla, hogy a jelenlegi helyzetben is örömteli és boldog legyen! Vigyázzanak magukra!

Egy nagy eseményt nem hiúsított meg ez a fránya vírus. A Muravidékre látogatott a szlovén kormány. A kormány egyes tagjai nemcsak látogattak, hanem a hírekből ítélve, több napig itt is tartózkodtak

A közösségi tudat, a felelősség nem úgy terem, mint a vadvirág. A nevelés, a szocializáció eredménye.

„A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.” (Albert Einstein)

Lehet, hogy néhány évvel ezelőtt a tőlünk nyugatabbra lévő államok polgárai hasonló megrökönyödéssel néztek ránk, ahogyan most mi tekintgetünk ezekre a „barbár” déliekre, de azért időzzünk el egy picit annál, hogy mi hol is tartunk.

„Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a töbinél.”

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.

Ha mást nem, akkor a szőlőhegyeket beültetjük gyümölcsfákkal, abból is biztosan lehet jó bort csinálni. A pincéket pedig átalakítjuk szállásokká távoli vendégek számára.

Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.